Régóta érdekelt ez a film, egynéhány ismerősöm is mondta, hogy aranyos, szóval mindenképpen az előbb-utóbb megnézős kategóriába tartozott nálam a film. Jó, hogy most kerítettem rá sort, mert a gyereklelkemnek nagyon jót tett ez a kis mese. Bár voltak benne olyan részek, amiknél más esetben már rég elmorzsoltam volna egy-két könnycseppet, a vicces részeken azért tudtam nagyon jól szórakozni.

Van valahol egy messzi vikingfalu, ami aktívan küzd a kártevők ellen. Na nem holmi kis rágcsálókról van szó, hanem valódi sárkányokról, akik igencsak megkeserítik az emberek életét. Na de most vikingekről van szó, akik számára a sárkány szó annyit tesz "irtandó", éppen ezért újra és újra felveszik a harcot a tűzokádó lények ellen, kerüljön akár a falujukba - amit éppen ezért minden támadás után teljesen újra kell építeniük.

Ebben a faluban lakik Hablaty, aki ez alapján minden, csak nem igazi viking. Ám még így is sikeresen megsebesít egy nagyon ritka sárkányt, de ahelyett hogy megölné, inkább szabadon engedi. Sőt, össze is barátkozik vele. Aztán rájön arra, hogy tulajdonképpen nem is a falujukat támadó sárkányoktól kell tartaniuk, hanem valami sokkal rosszabbtól. De persze senki sem hajlandó Hablatyra hallgatni.

Amit én kifejezetten imádtam a filmben, az az volt, ahogyan Hablaty és Fogatlan között egyre inkább kialakult a barátság. Fogatlan tündéri kis sárkány, bár én akaratlanul is mindig Stitch és egy Pokémon keverékét láttam benne, de ez már legyen az én bajom. A vikingek viszont nagyon is idegesítettek, pedig én is pont így képzelem el őket, de talán éppen ezért nagyon ellenszenvesek voltak.

A film alapján szolgáló könyvekre pedig nagyon kíváncsi lennék. Meg a film folytatására is, ha majd lesz.

Már annyira vágytam erre a filmre, kicsit csodálkozom is, hogy sikerült vasárnapig kibírnom a megnézésével, és nem szenteste vetettem be magam a moziba, családi programozás helyett. Mert szerintem én még arra is képes lettem volna, a fél napom amúgy is munkával, majd utazással telt, egy kis mozizás még lazán belefért volna.

Szóval amennyire vártam ezt a filmet, körülbelül annyira tetszett is. Ha nem jobban. Isteni volt. Mondjuk nekem egy icipicit hiányzott, hogy emberek legyenek, mert nekem egy hercegnős moziba főként hercegnők kellenek, de azért a békás részek is aranyosak voltak. Főként ez a része a történetnek lett oltári aranyos. Hogy nem békából lett herceg, hanem pincérlányból béka, és végül hercegnő. Annyira kellemes volt végigülni ezt a filmet, a Disney bevezethetné, hogy minden karácsonyra kapunk egy hercegnőt (legközelebb Rapunzelt), és nem csak ilyen sokadik részeket, meg a Szépség karácsonyát és társait. Mert erre szerintem van igény. Legalábbis a mozi előtti negyedórás sorbanállás nekem ezt sugallta.

A kedvencem egyébként Ray(mond) volt, a szentjánosbogár. De Louis is nagyon nagy volt, meg ami szerintem száz százalékig a magyar szinkron érdeme, az Charlotte karaktere volt. Vagyis biztos eredetiben sem volt rossz, na de a magyar hangját annyira eltalálták ennek a tündéri hercegvadász leányzónak, hogy abszolút a kedvencem lett a lány. Annak ellenére, hogy egyébként nem is szerepelt valami sokat. Egyszóval tényleg annyira jó volt, hogy még ilyet, sokat.

Tudom, hogy pofátlanság ennyi idő után visszatérni egy ötperces rövidfilm ajánlójával, de most pontosan ez történik. Az Almát azért kaptam, mert én állítólag szeretem az ilyen "kisgyerekekkel ki....ós beteg filmeket", ami egyébként nem is igaz, csak pont az ilyen cuccok szoktak nagyon jól sikerülni (pl Coraline). És az Alma is ilyen. Amolyan picit horroros esti mese, gyönyörűszép kivitelezéssel. Ennyit az ajánlásról, magát a filmet itt lehet megnézni még valameddig (for a limited time only), szerintem karácsonyig biztosan megtekinthető marad.

Egyéb információkat a hivatalos oldalon találhattok.

A legelső bejegyzéseim között írtam a Coraline könyvről, és már akkor is mondtam, hogy előbb vagy utóbb fogok írni a filmváltozatról is. Úgy néz ki, hogy inkább utóbb lett belőle, de nem baj, mert ma nagyon jólesett megnézni. Mondanám, hogy teljesen ugyanolyan volt mint a könyv, de ez persze nem igaz, mert ez mozgott, színes volt, és volt hozzá hang is. :D Szóval ez azt jelenti, hogy igen, nagyon tetszett a könyv, és ilyenkor mindig egy kicsit félek megnézni a filmváltozatot, de most abszolút pozitívan csalódtam, mert nagyon jó volt.

A történetről azt hiszem nem írtam korábban. Szóval van egy Coraline nevű lány, aki a szüleivel frissen költözik be egy új házba, és körbejár felfedezni a környéket, megismeri a különc szomszédokat, meg ilyesmi. Aztán egyik nap esik az eső és neki bent kéne maradnia. A szülei meg túl elfoglaltak ahhoz, hogy akár csak egy kicsit is foglalkozzanak a lánnyal, ezért egyedül fedezi fel a házat. Megszámolja az ablakokat, ajtókat, egyebeket, mígnem talál egy ajtót a tapéta mögött, ami átvezeti őt egy tükörvilágba. Ahol a szülei kedvesek, a szomszédok is varázslatosabbak, szóval ahol szeretik. Csak annyi a bökkenő, hogy ebben a másik világban mindenkinek gombszeme van, és ahhoz hogy ott maradhasson, neki is gombot kellene varrni a szeme helyére. Na és innentől kezdődnek meg a borzalmak, meg a haza akarok menni érzés. Egyébként a könyv félelmetesebb volt, szóval szerintem jó, hogy egy enyhébb verziót kaptunk a filmben. De még így is kellőképpen bizarr volt.

Épp csak röviden szeretném megemlíteni, hogy megnéztük tegnap az Up-ot, és bár teljesen más volt, mint amit vártunk, összességében mégiscsak nagyon tetszett. Én konkrétan végigbőgtem a fél filmet, de csak mert nagyon megható volt. Mivel konkrétan egyedül voltunk a teremben, ezért nem tudom, hogy vajon egy kisgyerek mit szólna egy ilyen filmhez. Mert volt benne sok gyerekes dolog, de tulajdonképpen inkább egy felnőtteknek szóló film volt. Tehát míg mondjuk Marynél és Maxnál el tudtam dönteni, hogy ez abszolút nem gyerekfilm, itt nincs határozott véleményem a megcélzott korosztállyal kapcsolatban.

A történet annyi, hogy van egy öregember, egy bizonyos Carl Fredericksen, akinek le akarják bontani a házát, meg öregek otthonába szeretnék küldeni, és mikor végleg el kellene hagynia az otthonát, akkor eszébe jutott a feleségének tett gyerekkori ígérete. Lényegében az, hogy Paradise Falls-nál lesz a házuk. És hogy máshogy lehetne eljuttatni a házat Dél-Amerikába, mint sok-sok felfújható lufival? Tulajdonképpen ez az a momentum, ami miatt már hónapok óta alig vártam a filmet, mert ennyi lufival utazni baromi jó lehet :) Persze nem voltak annyit levegőben, mint vártam, de nagyon jó film volt, és bár én azt hittem, hogy látványilag fog megérinteni, sokkal inkább a mondanivalója hatott meg. Továbblépés, meg ilyenek. Nagyon szép volt :)

Annyira tetszett ez a film, hogy egyszerűen nem találok rá szavakat. Nevettem és sírtam és rajta, de összességében végig mosolygós volt, még akkor is, amikor egyébként nem kellett volna annak lennie. Annak ellenére, hogy ez gyurmafilm, meglehetősen komoly témákat feszeget, tehát egyáltalán nem az a fajta film, amit mondjuk egy Csibefutam után várnánk.

A történet ott kezdődik, hogy van egy Mary nevű 8 éves kislány, akinek az egyetlen barátja a háziállata, egy kakas. Meg egyébként is meg szeretné kérdezni, hogy Amerikában hogyan születnek a gyerekek, mert náluk Ausztráliában sörben találják a gyerekeket. Ezért egy telefonkönyből keres egy random embert, aki majd megválaszolja a kérdéseit és talán a barátja lesz.

Így ismerkedik meg a 44-éves, súlyproblémákkal köszködő Asperger-szindrómában szenvedő Max Horovitz-cal. Betegsége miatt neki sincsenek barátai, leszámítva a háziállatait, illetve a láthatatlan barátját. Ő azonban nem szenved emiatt, az egyetlen problémája, hogy nem igazán érti a világot és az embereket. Először Mary leveleivel sem nagyon tud mit kezdeni, hiszen felzaklatják őt, és nem egy múltbeli sebet feltépnek Mary kérdései, de azért idővel mégiscsak Mary lesz az ő első, és egyetlen barátja.

Oh, I have an idea! Is it about this situation? No. Is it even an idea? Is french fries an idea?

Abszolút nem voltak nagy elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban, főleg az olyan infók után, hogy a "szinkronra sokat költöttek, a film meg nagy sz..", de nekem ez a film körülbelül hasonlóan nagy meglepetés lett, mint amit a Meet the Robinsons-nál (A Robinson család titka) éreztem, amit szintén ismeretlenül néztem meg, és végül nagyon jó lett.

Egy Malaria nevű országban, ahol honol a sötétség, az egyedüli lehetőség a fennmaradásra, ha mindenki gonoszabbnál gonoszabb találmányokat kísérletez ki. És ezeknek a gonosz feltalálóknak a szolgái az Igorok, egyfajta aljanép. Ám az egyik Igor gonosz feltaláló szeretne lenni, és már évek óta készíti a találmányait... most pedig ő akarja megnyerni a díjat a leggonoszabb találmányért. És el is készíti a legfélelmetesebb találmányát, aki azonban nem hogy nem Evil, hanem egy Eva. Tele pozitív gondolatokkal, ráadásul egy sikertelen agymosás után még színésznő is szeretne lenni.

És szerintem ez oltári jó alap! Arról nem is beszélve, hogy Igornak van két nagyon jófej segítője (találmánya), egy befőttesüvegben levő agy, akinek a neve BRAIN helyett BRIAN lett, illetve egy öngyilkos hajlamú nyuszi, aki úgy mellesleg halhatatlan. Azaz nagyjából hiába próbálkozik... :D Elsősorban ők adják a poénok nagy részét, a másik poénforrás pedig egy kicsit még morbidabb: árva vak gyerekek. Persze csak pozitívan :)